Orka puli, nevét a gyilkos bálnáról kapta. Hosszasan tanakodtunk, hogy mi is legyen a neve a 25. szülinapi óriási "meglepetés ajándékomnak", amikor a National Geographic-nak köszönhetően elhangzott a NÉV. A szülinapunkat is együtt fogjuk majd ünnepelni, mert 25 év és 1 nap van közöttünk:) Egyszóval Ő a mi kis pulink.
6 hetes korában hoztuk végül haza. Előtte többször meglátogattuk az almot. A kis dobozban ült és nagyon félt. Akkor aludt, első éjjel egyetlen egyszer a helyén. A kosárkáját másnap elkezdte rágni, ami nem túl bizalom gerjesztően törik, így megváltunk tőle, és senkinek sem ajánlom a fonott kosarat. Alig sírdogált, szinte egy mukkot sem hallatott, szerintem örült, hogy végre kialudhatja magát rendesen, anélkül, hogy bárki váratlanul átgyalogolna rajta, vagy beleharapna. Nagyon aranyos volt. A játékokkal hamar dűlőre jutott. A kezdetektől igyekszünk sokat játszani vele.
A lakást igyekeztem kutya magasságig biztosra átrendezni, de azért volt még egy alkalom, hogy rámolnom kellett. A Puli Úr éppen délutáni sziesztáját aludta, amikor eltűntettem még a problémás dolgokat, amikor felébredt... Nagyon mérges volt rám, mivel észrevette. Jól megugatott és számon kért. Aranyos volt a Morgó fej.
Az autót nem kedveli még sajnos túlzottan, mindig elhányja magát. Az állatorvossal, és az oltásokkal viszont simán ment minden. Az első oltás után realizálta, hogy most már tuti velünk lakik és ez az Ő területe. Viszonylag időben találtam meg Jan Fennel - Kutyapszichológia című könyvét, ami segített megérteni. Ez idáig még nem volt kutyám, így igyekeztem utána olvasni a dolgoknak. Pedagógiailag, pedig teljesen alkalmazható.
